A tarokkegyesületek szaporodnak, és hozzátehetjük, hogy ezek maguk között nem azonos konvenciók, szabályok szerint játszanak (a szólóinvit XVIII-hozkötése vagy nem; a Dunakanyarban kötelező a hatnál kevesebb tarokkal rendelkező skíznek szólóig licitálnia stb.). Ha így van, miért nincs saját szabályzatunk? Az országos versenyeken természetesen egy egységes szabályozásnak megfelelően kell játszanunk, de miért kellene ezt magunk között követnünk, ha egyes részeivel nem értünk egyet, vagy ha az bizonyos helyzetekben nem ad támpontot?
Javaslom, hogy hozzunk létre egy BTE játékszabályzatot. Nem elhamarkodottan, hanem kellő előkészítéssel egy olyan tervezet
alapján, amelyet 2-3, a tarokkban járatos személy a tagságtól beérkezett javaslatok egyeztetésével és e csoport véleményezésével terjeszt szavazásra. Az elfogadott szabályzatból minden tag kapjon egy példányt, amit szíveskedjék áttanulmányozni és követni. Javaslom azt is, hogy az elfogadott szabályzat egy külön példánya legyen kéznél a klubnapokon a vendégek (és a figyelmetlen tagok) számára. Nem egy alkalommal lett volna már szükség erre, és akkor hosszadalmas és vad vitákat kerülhettünk volna el.Eme házi szabályzaton belül a következőket javasolom:

A/ Az invitálás módjára fogadjuk el azt az egyszerű szabályt, hogy 1 ugrással a XIX, két ugrással a XVIII invitál. Ez egyszerűbb és számomra szimpatikusabb konvenció, mint az, hogy a szólós invit mindig XVIII-at jelez. Ezen kívül igazságosabb is, mert nem ad előnyt a XVIII-nak a XIX ellenében. Mert ugyebár 3-2-1 licit után az első licitáló a jelenlegi szabályozás szerint csak a XVIII birtokában mondhat szólót. Ha XIX van a kezében, nem teheti.

B/ Házon belül a 3-as és 2-es sima trullt ne játsszuk le még akkor se, ha a pagát nincs a játékos párnál. Ez gyorsítaná a némely asztalnál nagyon lassú játékot. A gyorsítás hasznán túlmenően nem látom az értelmét annak, hogy a játékosok egy nem nagy esélyű csendes négy királyt vagy egy ugyancsak eléggé esetleges csendes ultimót akarjanak elérni (mondják be, ha van lapjuk hozzá), vagy az ellenfelek egy nem túl biztató parti buktatásra törekedjenek (kontrázzanak inkább).

C/ Ne tegyünk különbséget ott, ahol nincsen. Ha pl. egy sorozat
eredménye 120, 100, 100, 80 pont, akkor a második és a harmadik helyen álló játékos azonos létrapontot kapjon (4-3-2-1 rendszerben 2.5-2.5 pontot vagy esetleg, ha a regisztrálásban a félpontot el akarjuk kerülni, akkor egy 8-6-4-2 rendszerben 5-5 pontot). A megoldás módjához kérem a szoftveresek véleményét. Indokolatlan és igazságtalan a jelenlegi pontozás, amely 1 ponttal többet ad a kettő közül annak, amelyik az első partit nyerte a másikkal szemben. Ilyen alapon mondhatnánk azt is, hogy a kopaszok és az özvegyek (persze az árvák is) előnyt élveznek.

D/ Egyesületünk történetének legnagyobb vitája kerekedett nemrég egy partiból, amelyben a XXI-et elfogták, majd ezt követően a partnere nem tett színt, holott volt neki. A vita a renonsz cselekmény büntetésén kívül arról is folyt, hogy a fogás érvényes vagy nem. Én akkor azt mondtam, hogy nem érvényes, mert a versenyszabályzat a kérdéses esetre csak a renonsz tárgyában rendelkezik, másról nem (a kéréssel érvénybe lépő renonsz büntető pontjait a bemondott figuráknak megfelelően az elkövető mindegyik játékosnak kifizeti). A XXI-et elfogó skíz számára a helyzet másként fest.Ő elfogta a XXI-et, bár ez nem volt bemondva. Tekintettel a fogás magasra tartott rangjára és arra, hogy a fogásokat külön nyilvántartjuk, azt javasolom, hogy hasonló helyzetben, t.i. amikor a renonszt utólag követik el, a fogást tekintsük megtörténtnek minden pontokban kifejezett következményével együtt és ezt a szabályzatunkban is rögzítsük. A renonsz elbírálása ettől teljesen független.

Erre vonatkozóan tökéletesnek mondható szabályt nem tudok előterjeszteni, tehát a jelenlegi versenyszabályt ("ha legalább egy játékos kéri") formálisan el kell fogadnom. Két vezérelvet azonban melegen javasolok mindenki számára: a jóakaratot és a fair hozzáállást. Van, aki azt mondja, a tarokk csak játék. Nem így van. A tarokk és általában minden "kártyajáték" küzdelem is, hogy körültekintésünket, tudásunkat érvényesítsük. Nem mindegy azonban, hogy ezt milyen eszközökkel tesszük. Gondoljunk a hajdani párbajok, bajvívások példájára. Ha az ellenfél elejtette a kardját, akkor nem illett a védtelent leszúrni; ilyenkor a tisztességes vívó megvárta, míg az ellenfél fölveszi a fegyverét. Ami a renonsz terén az utóbbi időben eluralkodott, az nem felel meg a kártyajáték és különösképpen a tarokk szellemének, és úgy érzem, tarthatatlan. Azon a véleményen vagyok, hogy nyerni (pontot vagy dicsőséget szerezni, mindegy, hogy nevezzük) a jó játékunkkal kell inkább, mint mások véletlen hibáiból, mellényúlásaiból. Ezért, ha pl. valaki centrum jelentés esetén a XX-ast vagy pagátultimó bemondása esetén a pagátot kényszer nélkül idő előtt játssza ki vagy teszi az ütésbe, vetessük vele vissza a lapot büntetés nélkül, hiszen centrumra, ultimóra nem lehet nem rájátszani. Azt már nem is kellene mondanom, mennyire nem illik renonsz arénázást produkálni egy olyan társunkkal szemben, aki nyilvánvalóan jóindulatú, nem is rossz játékos, de az illusztrált tarokkban még gyakorlatlan és nincs szokva a renonszhoz sem. A renonsz büntetés mindenáron való szigorú alkalmazásának két érve szokott lenni:

a/ "Velem is ezt csinálták". Ez szerintem nem érv, hanem elfogadása egy öngerjsztő és riasztó lavinának

b/ érv ez: "Ha bemondták, ne szúrják el" (van, aki vulgárisabban fejezi ki magát). Ezt az érvet én militárisnak vagy politikainak nevezném. Mondjunk le róla. Akinek ez most nehezére esik, higgye el nekem, önbecsülése és mások által való megbecsülése nem fog csökkenni a lemondással. Hallottam harmadik érvet is, erre az utolsó pontban reflektálok. Röviden: nem gépek vagyunk, hanem emberek. Legyünk tehát emberségesek. Az ötnél kevesebb tarokklappal rendelkező XXI invitje viszont legyen kötelezően renonsz. A versenyszabályzat tiltja a gyenge XXI ilyen invitjét, de a renonszbüntetést nem teszi kötelezővé. Úgy vélem, indokolt lenne, hiszen a másik honőrös ármányos félrevezetéséről van szó.

Egyetértek azzal, hogy tartsunk tanfolyamot, értve ezzel azt, hogy ha már oktatunk, tegyük ezt előre meghatározott programmal (pl. licitálás különböző honőrökkel és kísérő lapokkal; mikor hogyan fektessünk; mit játsszunk ki ilyen vagy olyan bemondás esetén, ill. a partner adott viselkedése esetén stb.). Ha több tanár oktat, egyeztessék az elképzeléseiket. Sok tanár: nem jó tanár. Még előzetes egyeztetéssel is nehezen tudom elképzelni az oktatást 8-10 oktatóval, mint váltott lovakkal. Játékmodoruk ugyanis különböző, és ez zavart idéz elő a kezdők agyában, akik szükségszerűen sémákban próbálnak gondolkodni és fejre állnak, ha ugyanarra a helyzetre különböző tanácsokat kapnak (persze előfordulhat, hogy két eltérő tanács mindegyikének van reális indoka, de ez nem
segít az egyszerűségben reménykedő kezdőn).Az oktatás ingyenes. De ha ingyenes, akkor azt a kezdőt, aki nem akar tanfolyamon részt venni, viszont fogalma sincs a tarokkról (nem ismeri fel a XXI-fogás helyzetét, nem ismeri az invitálást, színt hív vissza a tarokkot hívó, szorongatott helyzetben lévő XXI-es partnernek), utasítsuk a tanfolyamra. Mi minden érdeklődőt szívesen látunk, de játékrontókra nincs szükségünk

További megjegyzéseim az oktatással kapcsolatban: Van-e alsó létszámlimitje a tanfolyamnak? Egy vagy két tanulni vágyónak érdemes-e egy gondosan összeállított programú tanfolyamot tartani? Nem volna méltányos az oktatás terhét vállalók számára, akik ezzel élvezetesebb partikról is maradnak le. Az oktatás nem csodaszer, csupán lehetőség. A jó tanár sok
mindent megtehet az eredményesség érdekében, de egyet nem: nem tanulhat a diák helyett. Ebből az okból túl nagy propagandát sem fejtenék ki a tanfolyamunkért, mert félő, hogy inkább a tanulni nem igazán akarókat édesgetnénk ide. Ha az oktatásunk jó (és főleg eredményes), akkor ennek híre megy, s az érdemleges kandidátusok ide fognak találni.

A kibicelés szoros, mondhatnám legfontosabb része a tanulásnak. Nehéz megérteni, hogy egyesek miért nem vállalkoznak rá. Alkalmasint néhány könyvoldal elolvasásában, egy-két órás tanfolyamban és a zsenialitásukban bíznak. Sajnálatos vélekedés. Persze a kibicnek kérdezgetnie is kell, minél többet. Ha nincs kérdése, az nem sok jót ígér. Én annak idején egy hétig tartó napi 4-6 órás kibiceléssel kezdtem tanulni. Ezt nem azért mondom, hogy saját bölcsességemet bizonygassam, hanem azért, mert tudom, milyen sokat szedtem magamba az alatt az egy hét alatt. A kibicelést hangsúlyozottan ajánlom minden kezdőnek (és nem egészen kezdőnek is). Egyetértés esetén jó lenne erre nyilvánosan felhívni a figyelmet.

Bosszantó, ha egyesek hangoskodása rendszeresen zavarja mások játékát, olyannyira, hogy a saját asztaluknál nem hallják, amit játékostársuk mond. Ellene egyetlen megoldást látok: a hangoskodót a saját asztaltársai csillapítsák le. Ők vannak testközelben, ők tudják, miről van szó. Ez igazából önkéntes kötelessége is volna azoknak, akik közülük egyesületi
tagok. Tegyék már meg! A hangosak pedig lássák be végre, hogy nem rendelkeznek decibel-előjogokkal. Vita esetében a gyanúsítgatást zárjuk ki az eszköztárunkból. A sanda gyanú szerencsére nem terjedt el nálunk, de egyszer elhangzott olyan
vélemény, hogy a szorongatott XXI vagy a partnere azért követhet el (követett el) renonszt, hogy a fogást semmissé tegye. Hát csalókkal lennénk körülvéve?

Tagadom. Induljunk ki abból, hogy korrekt módon viselkedünk, és mások is így tesznek. Ha véletlenül bebizonyosodik ilyen szándékos kibújó renonsz, az elkövetőjét ki kell zárnunk. Házi szabályunkba ezt nem venném be, de a szándékunkat nyilvánosság elé vinném, hivatkozva az egyszer ugyancsak nyilvánosság előtt elhangzott gyanúsító megjegyzésre. Teremtsünk olyan légkört a játéknapokon, ami a nyugodt gondolkodást és a jó játékot elősegíti és amit a túlnyomó többség igényel és meg is érdemel.
Hosszadalmas voltam, de remélem, hogy az, akit az érintett kérdések érdekelnek, elolvassa a leírtakat és el is gondolkozik rajta. Amit előadtam, segíteni akarásomat és legjobb tudásomat fejezi ki, de nem tekintem egyedül üdvözítőnek. Ezért bízom abban, hogy mások is kifejtik véleményüket.