BEVEZETÉS

A közelmúltban jelent meg Kártyázó magyarok címmel anekdotagyűjtemény, mely másfél évszázad jellegzetes kártyás történeteit idézi fel. A Tarokkozó magyarok ebből a kötetből válogatta a tarokkjátékosok humoros eseteit.

Bevezető gondolatok egy rendhagyó gyűjteményhez

Évszázadokon át az európai ember legfőbb szabadidős tevékenysége volt - az alkoholfogyasztás mellett - a kártyázás. Megállapításunk nem alaptalan, hiszen korabeli újságokat, visszaemlékezéseket lapozgatva fény derül arra, hogy királyi udvarokban éppen úgy hódoltak e szenvedélynek, mint polgári otthonokban, kávéházakban, útszéli kocsmákban, kaszárnyákban és diákotthonok szállásain. A mindenre elszánt játékosok hasonló lelkesedéssel “verték a blattot”, nem ritkán egzisztenciájukat is veszélyeztetve. Ennek megfelelően - szégyen vagy nem - a kártyázás is kultúrhistóriánk egy rendkívül érdekes és színes fejezete.

Magyarországot a XIX. század első felében lepte meg a kártyaláz, 1860-1940 között pedig gyógyíthatatlan járványnak bizonyulva söpört végig az Alpoktól a Kárpátokig. Az itt közreadott gyűjtemény történetei többnyire ebben az időben keletkeztek. Megértésükhöz nem haszontalan a kártyajátékok ismerete. Sokszor politikai hangulatok, társadalmi események, az adott kor szellemisége, szokásai köszöntenek ránk a kártyaasztalnál a humor és a játék álarca mögé rejtőzve. A cím ellenére nem csak a magyar zsugások dolgairól szólunk a lapokon. Megemlékezünk más nemzetek és tájak hírhedt kártyásairól, játékos legendáiról.

A kártyások körében ma is születnek legendák, és harsogó nevetés kíséri a balszerencsés vagy ügyetlen játékos szereplését. Nem veti papírra senki a történteket, hiszen az ilyen helyzetkomikumok hangulata nehezen adható vissza. A mulatságos esetek többnyire elvesznek az idő homályában.

Azért mi közreadjuk szorgalmas gyűjtögetésünk eredményét: egyesek mulattatására, mások okulására. Válogatásunkban támaszkodtunk elsősorban Alvinczy Sándor, Tábori Kornél, Nagy Endre, Kálnoki Izidor, Szomaházy István és Zolnay Vilmos munkáira, számtalan korabeli újságtöredékre, kalendáriumok, évkönyvek, élc- és vicclapok leírásaira, barátaink és öreg kártyások elbeszéléseire. Külön köszönetet mondunk Horváth Ferenc úrnak a gyűjtésben vállalt értékes kutatómunkájáért!

Budapest, 1990-99.